2012. február vége. Téltemetés, Mohácson.
Idén először volt szerencsém elmenni Mohácsra, és megnézni a hagyományos téltemetést. Vasárnap mentünk, amikor átkelnek a Dunán a sokácok, elűzni a törököket, egyidejűleg a telet is. Hosszú hagyománya van ennek a télvégi mulatságnak.
Aki szeretne részletesen utánaolvasni az esemény hátterének, ajánlom például ezt a honlapot: http://www.buso.tk/
vagy Mohács város hivatalos honlapját:
http://mohacs.hu/
Én nem a történelmi hátteret szeretném itt leírni, hanem érzéseimet, benyomásaimat erről a csodás mulatságról.
Minden évben (2009. óta a Világörökség részeként) húshagyó kedd előtti vasárnap tartják a legdíszesebb felvonulást, ekkor avatják fel a kis busókat, és égetik a máglyát. Budapesttől nagyon messzire fekszik Mohács, így korán reggel kell indulnia mindenkinek, ha a napot ott szeretné tölteni. Úgy 10 óra körül érkeztünk meg mi is, akkor még csak gyülekeztek a beöltözött emberek. Férfiak, nők, gyerekek, felnőttek. Úgy tűnt, mintha az egész város, sőt, a környék is erre készült volna egy éve.
A hagyományos jelmezek mit sem változtak évszázadok óta, sem az eszközök, sem a mozdulatok. Minden évben ugyanúgy temetik a telet, de mi mégsem unjuk meg.
Idén annyi változás történt, hogy a zajló Duna miatt nem csónakokban, hanem a komp segítségével keltek át a vizen a Busók. Odavesztek volna a jeges habokban, ha lélekvesztőiken indulnak el. Majd egy másik évben, másik alkalommal meglátjuk azt is. De ez a modernkori szerzemény semmit sem vont le a hely hangulatából.
Majd a városka lezárt részei hirtelen elkezdtek megelevenedni. Bármerre mentünk is, mindenhonnan busók kezdtek gyülekezni Mohács Kóló tere irányába. Az utcákon egyre több, és több lett a jelmezbe öltözött ember - és természetesen velük együtt az őket figyelő, néző, fényképező ember. Úgy tűnt, mintha több városnyi ember zsúfolódott volna össze arra a kis területre.
Felnőttként szemlélve őket, nem voltak ijesztőek. Lehet, hogy egy gyermeki szem másképp nézett rájuk. A beöltözött férfiak és nők kedvesek, barátságosak voltak. Azt nem láttam, hogy mosolyogtak-e, hiszen a hagyományok szerint nemcsak a férfiak, hanem a nők arcát is eltakarták. De látva a sok mosolygó embert körülöttük, szerintem ők is nevettek. A busók elkapták a lányokat, termékenységük növelése gyanánt szerelmi táncot színlelve, vagy egyszerűen csak fevellájukkal kicsit megpróbáltak alányúlni a szoknyájuknak. A férfiakat itókával kínálták, hiszen már egy hete az utcán vannak, így egy kis melegítő házipálinka elő-előkerült a subák alól.
2 óra magasságára a busók a Kóló téren gyülekeztek, ahonnan valamennyi busó csapat összeállt, és egymás után, hosszú sorokban vonultak a Főtérre, a jó előre odakészített máglyához.
A város főterén, a hivatalos ceremóniát, köszöntőt követően felavatták a kis busókat, ágyúlövésekkel riasztva a telet, és adva meg az esemény hangulatát. Ezután következett - ahogy szokták volt mondani - az est, és a nap fénypontja. A máglyaégetés, és a közös tánc.
2012-ben is elűzték a busók a telet. Remélem, ez a szép hagyomány még hosszú éveken, évtizedeken át sok ember örömére szolgál.
Idén először volt szerencsém elmenni Mohácsra, és megnézni a hagyományos téltemetést. Vasárnap mentünk, amikor átkelnek a Dunán a sokácok, elűzni a törököket, egyidejűleg a telet is. Hosszú hagyománya van ennek a télvégi mulatságnak.
Aki szeretne részletesen utánaolvasni az esemény hátterének, ajánlom például ezt a honlapot: http://www.buso.tk/
vagy Mohács város hivatalos honlapját:
http://mohacs.hu/
Én nem a történelmi hátteret szeretném itt leírni, hanem érzéseimet, benyomásaimat erről a csodás mulatságról.
Minden évben (2009. óta a Világörökség részeként) húshagyó kedd előtti vasárnap tartják a legdíszesebb felvonulást, ekkor avatják fel a kis busókat, és égetik a máglyát. Budapesttől nagyon messzire fekszik Mohács, így korán reggel kell indulnia mindenkinek, ha a napot ott szeretné tölteni. Úgy 10 óra körül érkeztünk meg mi is, akkor még csak gyülekeztek a beöltözött emberek. Férfiak, nők, gyerekek, felnőttek. Úgy tűnt, mintha az egész város, sőt, a környék is erre készült volna egy éve.
A hagyományos jelmezek mit sem változtak évszázadok óta, sem az eszközök, sem a mozdulatok. Minden évben ugyanúgy temetik a telet, de mi mégsem unjuk meg.
Idén annyi változás történt, hogy a zajló Duna miatt nem csónakokban, hanem a komp segítségével keltek át a vizen a Busók. Odavesztek volna a jeges habokban, ha lélekvesztőiken indulnak el. Majd egy másik évben, másik alkalommal meglátjuk azt is. De ez a modernkori szerzemény semmit sem vont le a hely hangulatából.
Felnőttként szemlélve őket, nem voltak ijesztőek. Lehet, hogy egy gyermeki szem másképp nézett rájuk. A beöltözött férfiak és nők kedvesek, barátságosak voltak. Azt nem láttam, hogy mosolyogtak-e, hiszen a hagyományok szerint nemcsak a férfiak, hanem a nők arcát is eltakarták. De látva a sok mosolygó embert körülöttük, szerintem ők is nevettek. A busók elkapták a lányokat, termékenységük növelése gyanánt szerelmi táncot színlelve, vagy egyszerűen csak fevellájukkal kicsit megpróbáltak alányúlni a szoknyájuknak. A férfiakat itókával kínálták, hiszen már egy hete az utcán vannak, így egy kis melegítő házipálinka elő-előkerült a subák alól.
2 óra magasságára a busók a Kóló téren gyülekeztek, ahonnan valamennyi busó csapat összeállt, és egymás után, hosszú sorokban vonultak a Főtérre, a jó előre odakészített máglyához.
A város főterén, a hivatalos ceremóniát, köszöntőt követően felavatták a kis busókat, ágyúlövésekkel riasztva a telet, és adva meg az esemény hangulatát. Ezután következett - ahogy szokták volt mondani - az est, és a nap fénypontja. A máglyaégetés, és a közös tánc.
2012-ben is elűzték a busók a telet. Remélem, ez a szép hagyomány még hosszú éveken, évtizedeken át sok ember örömére szolgál.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése