Toszkána

Toszkána...

Egy táj, ami annyi embert hívogat, közöttük engem is. Életemben most voltam először - és remélem, hogy nem utoljára.

Idén májusban a fotooktatás.hu fotós iskola szervezésében, Imre Tamás és Anikó vezetésével jutottam el oda, egy workshop keretében. Csodás tájakon jártunk, amiket nehéz elmesélni, leírni. Ezért úgy gondolom, jobb, ha fotókban mesélek az útról:

Párás reggelek, ködös hajnalok. Rózsaszínek és lilák, sárgák - citromsárgák, narancssárgák. Ez jellemezte a hajnali keléseket. Minden reggel kimentünk még hajnalhasadta előtt a természetbe és igyekeztünk megfogni a pillanatot.

A kis városkák ódonok voltak, többszázéves utcái között megállt a pillanat. A toszkánai városkák, és a környék a Világörökség része. Így a szigorú szabályoknak köszönhetően nincs lehetőség a táj, az utcák, a házak önkényes megváltoztatására. ha nem lennének modern ruhába öltözött emberek, és a modern kor alkatrészei nem jelennének meg a házakon, azt hihetnénk, hogy a múltba jutottunk.

A táj, amit látni, pedig maga a csoda. Óriási távolságokon ívelhet át a pillantás. A május zöldjei a zivatar utáni pillanatokban még haragosabban néznek ránk.

 

Vissza szeretnék térni ide. Meglesni a naplemente első sugarai előtti színeket az égbolton, átélni az önfeledt fényképezés korai pillanatait, meghallgatni a reggeli köd sóhaját a völgyek mélyében. Meglátni a nap utolsó sugarainak színeit a távoli dombokon, elmélyedni a dombok-lankák sűrűjébe. Szeretnék visszatérni és átélni ismét és ismét a csodás tájba meredés megunhatatlan pillanatait.