Erdély

Erdély egy része a világörökség részeként kapott védettséget (http://www.utazzerdelybe.hu/vilagorokseg-ajanlok), de népművészeti emlékei mellett csodás természeti adottságai vannak, melyek minden évszakban más arcát mutatják meg ennek a tájnak.

Idén én is eljutottam néhány napra eljutottam erre a vidéknek. Október közepén révén a köd többször kezdett eluralkodni a tájon, de úgyis kevesen mondhatják el magukról, hogy ködben látták a Hargitát.



A vidék érdekes látványt nyújt. Az emberek egy része ma is szekeret használ, így a közlekedés eme látványa jól illik a falvak ízéhez. A székelykapuk jó része megmaradt, de sajnos, sok helyen már eltünedeznek ezek a táj jellegét adó építmények. Találtunk bő százéves kaput, de néhány évvel ezelőtti építési szám is jelezte, még nem hagyták el az emberek ezt a négyszáz évre visszamenőleg eredeztetett szokást.

A környéken szinte mindenütt lehet szállást találni, az emberek kedvesek, szeretik a vándort. Ha itthon szeretne valaki szállást foglalni, a www.szekelyszallas.hu oldalon többszáz szállás közül választhat. Ilyen például a www.sovidekpanzio.eu is, melynek tulajdonosai a programszervezésben is segítenek.

Orbán Balázs sírja Székelyudvarhelytől 4 km-re, Szejkefürdőn található. Erdély talán legnagyobb monográfusa volt. Végső nyughelyéhez 10 kapun keresztül lehet jutni. Az utolsó kaput ő építtette halála előtt két évvel. A szabadtéri kiállítás célja a népi hagyományok megőrzése, melyet az itt évente megrendezett folklórfesztivál is erősít.  

De nemcsak a székelykapuk adják meg a táj csodáját, hanem a só is. A parajdi só. Már hosszó évszázadok óta bányásszák az emberek a föld kincsét, adva megélhetést a vidéknek. A sóbánya egy része látogatható, bár elsősorban a gyógyulást szolgálja - ezt mutatja a játszótér is, mely a beteg gyermekek szórakozására szolgál a föld alatt.

Ha sót szeretne a vendég látni, nem kell lemennie a föld alá, sok helyen tör fel a föld színére. A sóbánya mellett egy közel kétkilométeres sószorosban csodálhatjuk meg közelről, milyen alakzatokat készített a természet.

A só nemcsak az étkezést, de a gyógyulást is szolgálja. Parajd közelében, Szovátán található az 1875-ben született heliotermikus tó, melynek felső rétegét édesvíz, alsó rétegét a tó medrét alkotó sós kőzet miatt sós víz adja. A víz, és a sós iszap a gyógyulást szolgálja márciustól októberig. Amit azonban kevesen tudnak: nemcsak a Medve-tó, hanem több másik tó is a Szovátai fürdővároshoz tartozik: a Vörös-tó, a Zöld-tó, a Rigó-tó, és sorolhatnánk - összesen nyolc.

 

A só mellett a méz is megélhetési forrást jelent az embereknek. Havasi virágok nektárját gyűjtik össze a szorgos kis állatok, vagy más virágokból nyernek édes örömöt.

De amit nem lehet elmondani, nem lehet leírni, hanem nézni, látni kell, az a legfőbb kincse Erdélynek: a táj. A havasok, a lankák, a hegyek, dombok, sziklák.

 

A környék két messzeföldön híres látványossága a Békás-szoros, és a Gyilkos-tó.

Előbbi úgy 3 km hosszú, a Békás-patak által kivályt meder. A patakban pisztrángok ugrálnak, a szoros felett madarak csivitelnek. A hatalmas sziklák, meredek partok ritka látványt nyújtanak, melyet kár kocsiból szemlélni. Érdemes kiszállni, rászánni az időt, és megnézni a természet eme ritkaságát.

A szoros a Gyilkos-tó mellett található. A monda szerint a juhászt a nyájával és annak szerelmét temette maga alá a tó melletti hegyoldal leomlása. De a prózaibb magyarázat is megadja a tó nevét, hiszen egy vörösfenyő-erdőt ölt meg a víz. A kiálló törzsek lassan feladják harcukat a vízzel. A korábban kiálló törzsekkel teli tó kezd szelídülni, és lassan csak a monda őrzi meg nevét.