Megszereztem. Megvan, végre az enyém. Félreértés ne essék, a korábbi gép is csodálatos volt, rengeteg dolgot meg lehetett vele csinálni. De sajnos, vagy nem sajnos? Túlhaladtam a gép képességeit, vagyis azokat a dolgokat, amiket szerettem volna megalkotni, olyan minőségben nem lehetett azzal a géppel. De ez a bejegyzés most nem a régi siratásáról szól. Megtartom emlékezetemben életem első tükörreflexes gépét, és jó szívvel emlékezem azokra a pillanatokra, melyeket együtt töltöttünk.
De most átadta helyét egy új, professzionális fényképezőgépnek. Akit érdekelnek a műszaki adatok, ezen a linken megtekintheti:
Én most nem erről szeretnék szólni, hanem arról, hogy én hogyan éltem meg ennek a gépnek a családomba érkezését. Lehet, ezek kicsit nagy szavak, de amikor az ember igyekszik úgy kialakítani az életét, hogy a fotózás életformaként jelenjen meg, és ne csak hobbiként, akkor az eszközök is másként jelennek meg.
Mivel nem stúdiófotós vagyok, ezért ezt a felhős időjárást kicsit rosszul éltem meg. Nem vagyok csak természetfotós, de mégis tájakat, épületeket szeretek fotózni. Ehhez pedig fény kell. Reggeli, esti szép súrlófények, felhőmentes égbolt a kékórához, vagy csak lágy fátyolfelhők, amik szép szórt fényeket adnak és megkönnyítik a fotózást. Sajnos, ez a hétvégi időjárás nem kedvezett a szenvedélyemnek. De azért egy-két képet készítettem, hiszen nemcsak a kezembe akartam fogni az új gépet, hanem ki is akartam próbálni, meghallani a hangját exponálás közben, érezni a súlyát, mikor a szemem előtt tartom.
Mielőtt elkezdtem volna tüzetesebben tanulmányozni a gépet, elolvastam a használati utasítást. Ezt nagyon ajánlom mindenkinek! Általában itt szokták elrontani kezdő fotósok. Néhány oldalt olvasnak (ami leginkább arról szól, hogy kapcsoljuk be a gépet, meg töltsük fel az akkumulátort), aztán türelmetlenül elkezdik nyomogatni a gépet. Ebbe a hibába én is beleestem az előző gépemnél, és bizony volt olyan funkció, amire két év után hívták fel a figyelmemet.
Ez a gép nem az a gép, amivel így lehet bánni. Nagyon sok funkciót építettek a gépbe az alkotók. Miután elolvastam a használati utasítást, gyakorló háziasszonyként szomorúan vettem tudomásul, hogy főzni meg vasalni nem tud. De minden mást... Vagyis nagyon sok mindent tud. Például kétféle kártyát helyezhetünk el benne, és eldönthetjük, hogy mindkettőre mentsen-e adatot, vagy csak az egyikre, valamint azt is, hogy milyen formátumban.
Nem elég, hogy HDR-felvételt tud készíteni a gép (korábban ez csak szoftveres utómunkával ment), de külön elmenti a képeket, és a kész HDR-t is, ugyanúgy, ahogy a többszörös expozíciós képeket is. Most nem szeretnék részletekbe menő elmélkedést folytatni a HDR-ről és a többszörös expozíciós képekről, legyen elég annyi, hogy ezek olyan képek, amiket úgy készítünk, hogy több képet fényképezünk egymásra (na jó, a HDR ennél jóval több). Filmes korunkban akkor volt ilyen, mikor a nem automata filmtovábbítót elfelejtettük felhúzni és ráfényképeztünk az előző képkockára. Ezek az apróságok is mutatják, hogy ezt a gépet művészfotográfiára fejlesztették. Egy riportfotós ezekkel a tulajdonságokkal nem törődik, neki az a fontos, hogy gyorsan, hatékonyan tudjon képeket készíteni, időjárás-álló legyen a gép, és lehetőleg vaku nélkül is éles képek szülessenek gyér fényviszonyok közt is.
Ez az utóbbi tulajdonsága erősen megvan ennek a gépnek is. 104200-ig bővíthető ISO-jával szerény fényviszonok közt is lehet fotózni. Ez nem jelenti azt, hogy 52ezer körüli ISO-nál nem lesz zajos a kép, viszont 5000-es ISO-nál is szép éles képeket lehet még készíteni:
Ezzel a képpel szeretném a fent leírtakat illusztrálni. A mostoha időjárási körülményeknek megfelelően, az ablak elé helyezett virágnál próbáltam ki a gép néhány tulajdonságát. Többek között a fényérzékenységét. Az 5000-es ISO régebben olyan volt nekem, ahol lehetetlen képet készíteni. Ennél a gépnél lehetséges. Tág rekesszel, 125-ös zársebességen produkálta azt a hatást. Most hozhatnék még képeket arról, hogyan emeltem az ISO-t változtattam a zársebességet és a rekeszt. Nem teszem. Majd az elkövetkező néhány évben elkészített képek megteszik ezt.
És ami a legfontosabb: 61 pontos AF-rendszer. Én azt hittem, hogy ez olyan egyszerű lesz, hogy majd a nézőképen megjelenő AF-pontoknál kiválasztom a 61 pont közül, amelyiket szeretném használni. Tévedtem. A szoftver úgy került megalkotásra, hogy az automata AF-kiválasztáson felül 9, 15 pontos AF-rendszert is lehet használni, az egyes AF-pontok kiválasztása mellett. Objektívtől függ, hogy az előre meghatározott rendszerekből miket választhatunk ki, A-G kategóriáig sorolva az objektíveket. A profi objektívek szinte mind tudják. Eddig középpontos AF-el dolgoztam, a többit nem hagyon használtam. Itt két gomb megnyomásával egyszerűen kiválaszthatók az AF-ek, így élesebb, pontosabb képeket lehet készíteni. Sok fórumon olvasható, hogy áh, minek ilyen, hiszen mindenki a középpontos AF-et használja, és utána komponálja a képet. De ha van 61 a régi 9, 11 helyett? Akkor érdemes kipróbálni.
És nem csak ezt, hanem a gép többi tulajdonságát is. Én megteszem. Nem egyszerre, nem hirtelen, nem tanulás nélkül, de megteszem. Az eredmények pedig nagyon remélem, hogy magukért fognak beszélni!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése