Elsősorban nyáron jellemzőek azok a viharok, mikor tejszínhab-szerű felhők kezdenek gyülekezni szürke felhőkkel vegyesen, és a fehértől a feketéig tartó árnyalatban pompázó felhőkből előbb-utóbb esik... vagy sem. De pontosan ez a kiszámíthatatlan időjárás, a felhők mozgása és színe adja meg a látvány gyönyörűségét. Sajnos, ez a pillanat azonban rövid idő alatt elillan, de néha sikerül azokat a gyönyörű felhőket lefotózni, melyeket csodálva eszükbe jut, hogy milyen szép is a természet. És próbáljuk meg a szépséget nézni!
Hány olyan hangot hallunk napsütéses időszakban, hogy bárcsak esne már, vagy hosszabb esős időszak után várjuk már végre az enyhülést. Most mindezt megkaphatjuk egyben. Egyik pillanatban esik, a másik pillanatban süt a nap. Ha szerencsénk van, akkor gyönyörű szivárványt is láthatunk.
Próbáljuk meg ezeket a gyögyörűségeket élvezni, és ne az ellentétes időjárás után áhítozzunk. Tudom, nehéz a hosszan tartó 40 fokban a szépséget nézni, vagy a fagyos-esős időben meglátni annak a szépségét. De higyjék el, mindenben van valami szép. Ezekben a gyülekező viharfelhőkben is van valami csodálatos.
Tegnap délután hazafelé menet pontosan azokat a gyönyörű felhőket láttam, amikről mesélek. És olyan szerencsésnek mondhatom magam, hogy a felhők megvárták, amíg hazamegyek a felszerelésemért, kimegyek a Dunapratra, előveszem a fényképezőgépem és exponálok.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése