Egy kártya halálának margójára - about death of an SD-card

A fotózás az elmúlt évtizedben nagy változáson ment át. A film használatát szorítja ki a digitális fényképezés. Sokan fotóznak még filmre, ami magas technikai tudást igényel, azonban magas minőségben lehet fotózni. A minőséget sajnos meg kell fizetni, meglehetősen drága mulatság. Hogy ezért, vagy más okból, de a fotósok nagy része, mint én is, digitális fényképezőgépet használ. 

A digitális fényképezőgépek használatának van előnye és természetesen hátránya is. Mindenki saját maga dönti el, hogy számára mi az előnyösebb: a digitális, vagy a hagyományos analóg technika. Nem akarom most leírni, hogy melyik technika mitől jobb, vagy rosszabb. Ennek a blogbejegyzésnek az írására egy dolog késztetett: egy SD-kártya. 

Az SD-kártya a fényképezőgép tartozéka, célja a fényképek tárolása, azaz memóriaként szolgál. Azaz nem más, mint egy szokványos adathordozó, műszaki eszköz, aminek élettartama van. Ha megvásároljuk a fényképezőgépet, vagy bármilyen alkatrészt, tartozékot hozzá, szeretnénk, ha az egy életre tartana. Sajnos, ez nincs így. A fényképezőgép is chipek és alkatrészek összessége. És a memóriakártya sem más, csak egy elektronikus alkatrész. És mint minden elektronikus dolog, meghibásodhat. Ugyanúgy, ahogy a hűtő, a mosógép, vagy a televízió. 

És ez miben más? Műszakilag semmiben. Egyébként talán jobban kötődhetünk a memóriakártyán található és addig le nem töltött fényképekhez, mint egy hűtőgéphez. 

Mit tehetünk? Ha ragaszkodunk ahhoz, hogy a tönkrement memóriakártyára utoljára fényképezett képeket valahogy elővarázsoljuk, el kell vinnünk egy erre szakosodott céghez. Sokba fog kerülni, de van esély rá, hogy elő tudják keresni a képeket. Ha a képek nem érik meg az anyagi ráfordítást, vagy azt mondják, hogy menthetetlen a helyzet, akkor el kell fogadnunk: az eszköz a szeméttárolóban végzi, veszünk helyette egy újat. Amit utoljára fényképeztünk, pedig megtartjuk a lelkünkben, néha rágondolunk és megőrizzük emlékeinket. 

Photgraphy has changed in the last ten years. Analog photography has changed for digital photography. Many photographer make pictures on film, which needed high knowhow, but it makes high quality pitctures, too. It is very expensive to take analog photographs. Because of expensiveness, or of other reasons, most of photographer - like me - uses digital camera. 

There are advantages and disadvantages both kind of photography. Everybody decides what kind of camera uses. I don't want to write about this. I wanted to write just about one thing: SD-cards.

SD card is an accessory of our camera, its aim storeing pictures, it is a memory.  It is a usually media, it is a technical thing with lifetime. We would like if camera or accessories would be usable for a lifetime. But it is not the case. Camera is sum of chip and other accessories. And like any other technical support, it can be malfunctioned - like the fridge, washmachine, or TV. 

Why should be camera other like any other accessory? Nothing. Maybe we like better pictures on memory card, than our fridge. 

What can we do? If we like the pictures, we can go to a specialist for a little magic. It is really expensive, but we got a chance for pictures. If it is too expensive, or the specialist can not get the pictures, we have to accept the unwarrantable: we have to drop out the SD-card to the trash, and get a new one. And we can hold in our mind the latest pictures, sometimes think on them and keep the memories.

Megjegyzések